Joanne Harris: Csokoládé

Részt veszek Vegazus minikönyvklubjában, és ennek keretén belül olvastam el ezt a könyvet. 

Mivel most egy csomó jó könyvtári könyv felhalmozódott a polcunkon, így most az itthoni, saját könyveink háttérbe kerültek. (Igazából már jó ideje háttérbe kerültek, mivel folyamatosan rohamozzuk a könyvtárat. :) ) Így szegény Csokoládé is már jó ideje a polcon porosodott, de a Minikönyvklubnak hála el kellett olvasnom, és új kedvencem született.

Édes és ínycsiklandó könyv volt. Nagyon tetszett. Olvasás közben óhatatlanul is folyamatosan a filmmel hasonlítgattam össze (ó de hát ez nem így volt, ó ez nem is volt benne a filmben, hát ezt miért nem így csinálták a filmben is). Végül arra jutottam, hogy a könyv sokkal jobban tetszett, mint a film, félreértés ne essék a filmet is nagyon szeretem, csak az egy kicsit kevesebb volt mint a könyv.

Szerintem mindenki szeretne egy kicsit olyan lenni mint Vianne, szabadnak, vándornak, és mindenki szeretné tudni, hogy miben hisz, miben kell hinnie. Persze megértettem a vívódásait is. 

Armandból is sokkal többet kaphattunk, mint a filmben, azt hiszem, nekem ő lett a kedvencem. 

Tetszett a könyv kortalansága, időtlensége, az hogy valódi emberekről szólt, akik nem tökéletesek, de képesek a szeretetre, elfogadásra, és olyanokról is akik szintén messze nem tökéletesek, és emellett még rosszindulatúak, mindez egy kis csokoládé közé keverve.

Reynaud összetettsége, vívódása is nagyon jól volt ábrázolva, képmutató volt, de mások képmutatását mélyen elítélte. A többi szereplőt is nagyon megkedveltem. A könyvből kimaradt (vagyis hát a filmbe szőtték bele :), a romantikus szál, de így is tökéletes volt.

Az is tetszett, hogy a fejezeteket hol Vianne, hol Reynaud szemszögéből olvashattuk.

10/10

Zsófi

Pár kedvenc idézetem a könyvből: 

„Ne vágjon már ilyen képet, lányom. Egy ötfogásos lakoma után az ember kávéra és likőrökre vágyik, nem igaz? Eszébe sem jut, hogy az élvezetet egy tál grízpapival zárja le, csak azért, mert az is étel.”

„-De jó lenne kalandornak lenni - tette aztán hozzá. Egy szál bőrönddel követni a napot, és nem tudni, hol kötünk ki másnap.”

„Buddha. Frodo mordori utazása. Az oltárszentség átlényegülése. Dorka és Totó. A húsvéti nyúl. Az űrből jött idegenek. A valami, ami a szekrényben rejtőzik. A feltámadás és a forgó kártyákból kirajzolódó Élet... A maga idején mindegyikben hittem. Esetleg úgy tettem, mintha hinnék. Vagy mintha nem hinnék.”