Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Új könyv kerül be a kedvenceim közé!! 

„Ove 59 éves. Saabot vezet” Ove egy morgós, elégedetlenkedő, okostojás „vénembernek” tűnt az első pár oldalon. Továbbolvasva Ove valahonnan ismerős lett. Rájöttem, hogy nagyon sok Ove él körülöttünk. Nagyon sok olyan ember, aki mindenért morog, mindent lenéz, és nem tudja kimutatni a szeretetét. Mert Ove ilyen. A szemében mindenki pancser, mamlasz, nem akar szeretni senkit, leginkább meg akar halni. A történet jó részében meg is teszi erre az erőfeszítéseit. De a szomszédai mindig „belekotnyeleskednek”, még meghalni sem hagyják.

A könyv vicces és torokszorító is egyben. Nagyon jókat nevettem rajta, drukkoltam a viseltes macskának és a perzsa Parvaneh-nek, hogy sikerüljön nekik megszelídíteni Ovét. Ugyanakkor a következő pillanatban már elérzékenyültem és közben mégis mosolyogtam azon, hogy Ove hogyan oldja meg a helyzeteket, a morcogása szórakoztató volt. A felesége iránt érzett szerelme és ragaszkodása pedig nagyon megható. 

A könyv stílusa is nagyon tetszett, egyszerű mondatok, semmi túlbonyolítás, nagyon-nagyon jó volt olvasni. Ez az a könyv, amit minél tovább szeretnénk olvasni, szeretnénk ha sokáig tartana, ha részesei lehetnénk azoknak az érzéseknek és eseményeknek, amik benne történnek. Ugyanakkor pedig egyszerűen azonnal el kell olvasnod, nem tudod letenni, mert tudnod kell, hogy Ove hová jut el, sikerül-e neki meghalni, vagy pedig felenged a külső, hideg burok, és hagyja a „nagy” szívét munkálkodni.

Vannak olyan könyvek, amelyeket mindenki elolvas a családban, mert annyira jók, hogy nem lehet kihagyni őket, ilyen volt pl. A lakótárs kerestetik, Roald Dahl meghökkentő élete és ilyen ez a könyv is. Egyszerűen mindenkinek el kell olvasnia.:)

10**/10

Bea

„Ove nagyon is értette, hogy a felesége barátai miért nem értik, hogy a nő hogyan dönthetett úgy szabad akaratából, hogy minden reggel Ove mellett ébred, és hogy vele tölti a napot. Ove sem értette. Épített a feleségének egy könyvespolcot, ő pedig megtöltötte olyan könyvekkel, amelyeket az emberek teleírtak érzésekkel. Ove azokat a dolgokat értette, amiket látni és tapintani lehetett. Beton és cement. Üveg és acél. Szerszámok. Dolgok, amiket ki lehet számolni. Értette a maketteket és tervrajzokat. A dolgokat, amiket le lehetett rajzolni egy papírra. És értette az egyértelmű utasításokat. Ove fekete-fehér ember volt. A felesége pedig színes. Ő volt Ove összes színe.”

„Más feleségek megsértődnek, ha a férjük nem veszi észre, hogy fodrásznál voltak. Mikor én megyek fodrászhoz, nálunk a férjem sértődik meg napokra, mert nem úgy nézek ki, mint ahogy szoktam – mondogatta Sonja.”