A könyv utószavából idézve:
„Edward Morgan Forster szemérmes író. Nem írt vaskos köteteket, cselekményei nem bombasztikusak, szereplőit nem vezeti lélegzetelállító kalandok útvesztőibe, nyelvezetében nem sziporkáznak stílusbravúrok, távol áll tőle az asszociatív írás, a megbotránkoztatás, a harsányság. Regényeiben a fordulatok és konfliktusok gondosan a szöveg mélyébe ágyazva rejlenek, a történetet továbblendítő esemény sokszor csak odavetett félmondat egy-egy fejezet végén.”
Hát igen, az első pár mondat mindent le is ír erről a könyvről. Egy rövid könyv volt, amiben tulajdonképpen nem történt semmi. (Legalábbis semmi váratlan, meglepő.)
Nem is igazán tudok mit írni róla, csak annyit, hogy elolvastam ezt a könyvet is.
Az angol felsőbbrendűség kifigurázása, néhol vicces módon. Az viszont nem tetszett, ahogy a könyv végén szinte semmibe nézték, ostoba szerencsétlenségként kezelték egy gyermek halálát. A szereplők közül sem került igazán hozzám senki közel, mindenki felszínes, képmutató és ostoba volt.
6/10
Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése