2015. május 15., péntek

Corban Addison: A napfény gyermekei

A témája miatt nem szívesen kezdtem bele az olvasásába, de már egy-két oldal után rájöttem, hogy ezt a könyvet bizony nem fogom tudni letenni. 

Egy indiai testvérpárról szól a történet, akik szökőárban elveszítik a családjukat. Az árván maradt lányok, a 16 éves Ahalya és a 12 éves Sita megpróbálnak eljutni egyházi iskolájukba, de a biztonság helyett embercsempészek kezei köré kerülnek. 

A regény másik szálában Thomas, a washingtoni ügyvéd magánéleti válságban szenved, és munkahelyi gondokkal is küzd. Ezek következtében Indában Bombay-ban köt ki, ahol egy emberkereskedelem és gyermekprostítució ellen harcoló szervezetnél végez jogi munkát. 

A két lány megismeri a poklot, nagyon sok megpróbáltatást és szörnyűséget élnek át, de mindvégig megőrzik emberségüket, jóságukat, nagyon a szívemhez nőttek, szerettem őket. Volt pillanat, amikor elgondolkodtak, hogy ne válasszák-e inkább a halált, de egymás iránti hatalmas szeretetük nem engedte meg nekik ezt a választást.

Thomas története pedig egyszercsak találkozik a lányokéval és miközben saját magánéleti harcát is vívja, hősies küzdelmet folytat, hogy segítsen nekik, egyben segítsen felszámolni a nemzetközi bűnszövetkezetet. 

Betekinthetünk egy kicsit India kultúrájába is, az emberek gondolkodásmódjába, életfelfogásába és az ország hivatalainak korruptságába.

Nagyon izgalmas, letehetetlen könyv,  hajtott előre az olvasásban, hogy legyen már vége ennek a szörnyűségnek, és valakinek sikerüljön a „csoda”, ebben a sok szörnyűségben legyen valami jó is. 

Az utolsó pár oldalnál  nem maradhatnak el a papírzsepik.:)

10/10

Bea

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése