Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik

Nagyon tetszett ez a könyv.  Szórakoztató volt és egyben megható is. A főszereplő Sutyi, nagyon eredeti, és szerethető figura. Szinte az egész könyvet végigmosolyogtam magamban. Nagyon jó nézőpontból és fesztelenül mutatta be, hogy milyen egy fogyatékos emberrel együtt élni.
Kléber és Sutyi, a két testvér élik mindennapi életüket, Kléber az érettségire készül, Sutyi pedig Pupák úrral (aki egy plüssnyúl) és a playmobilfiguráival játszik. Igen ám, csakhogy az ő mindennapi életük mégsem olyan mindennapi, hisz Sutyi 22 éves, de úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Kléber sohasem szégyellte a testvérét, önfeláldozóan gondoskodik róla napról napra. Nem minden ember fogadja el azonban ilyen egyszerűen Sutyit, például a jövendő albérlőtársaik is csak vonakodva egyeznek bele abba, hogy Kléberrel együtt ő is beköltözhessen hozzájuk. De Sutyi szinte minden lakótársat levesz a lábáról, olyannyira, hogy néha a felügyeletét is elvállalják, ha Klébernek dolga van.
Sutyi Pupák úrral karöltve sok mindent összekuszál, öltönyben Mucsabingen úrként társalog az őt kereső szociális dolgozóval, társat keres Pupák úrnak, új barátokat talál, és segít a lakótársainak abban, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és önmagukhoz is.

10/10
Már olvastam egy könyvet a szerzõtõl az Oh Boy címűt, az is nagyon tetszett.
/Zsófi/

Bence:
Zsófi rám tukmálta ezt a könyvet. Nehéz dolga volt, mert nem volt kedvem éppen akkor egy könyvbe belekezdeni, de kitartó volt, ezért elolvastam.
Nem bántam meg! Nagyon jó kis könyv volt, egyszerre vicces és mély érzésekkel teli. Volt, hogy hangosan röhögtem, és volt amikor meghatódtam.
Sutyit a főszereplőt nehezen fogadják el mássága, fogyatékossága miatt az egészséges fiatalok, éppen úgy, mint a való életben egy fogyatékos embert, de ha lehetőséget adunk magunknak és neki a közeledésre, akkor rájöhetünk, hogy ugyanolyanok, mint mi, csak egy kicsit másképpen működnek. Mint ahogy a könyvben Sutyival és a többi szereplővel is történt.
10/10.

Marie-Aude Murail: A falfirkálók bandája

Nagyon aranyos kis gyerekkönyv, Titusz (9) elolvasta, azaz előolvasta, mert tulajdonképpen én kölcsönöztem ki magamnak. Ezt már gyerekkönyv kategóriába sorolnám, bár attól nyilván felnőttek is olvashatják, sőt kifejezetten jót tesz gyerekkönyveket olvasni néha. Rendszeres látogatója vagyok a gyerekkönyvtárnak én is . :) És nem csak azért, mert elkísérem Tituszt...  :)
Szóval Titusz elolvasta, helyenként hangosan nevetett, és mivel bátty és öccs kapcsolatáról is szól a könyv, nagyon tetszett neki, hiszen nagy bálványa Bence. Ennek a hatására a Lakótárs kerestetik c. könyv van most a kezében, ezeken még hatalmasabbakat nevet.:)
/Bea/