Könyv és film: Száll a kakukk fészkére

Először megnéztem a filmet (Milos Forman), aztán olvastam el a könyvet (Ken Kesey). Volt pár eltérés a kettő között, de nekem mind  a kettő nagyon tetszett.
A filmben Jack Nicholson fantasztikusan alakítja a főszereplő McMurphyt, a többi "őrültet" játszó színész is zseniális alakítást nyújtott. Olyan jól megválasztottak voltak a színészek, hogy a könyv olvasása közben végig a filmben szereplő színészeket láttam magam előtt, én sem tudtam volna jobban elképzelni őket. Ennél a filmnél is felmerül az a kérdés, hogy mi szerint is döntjük el, hogy ki normális, és ki nem az. Kinek van nagyobb gondja az intézetben, a betegeknek, akik félelmeik, szorongásaik miatt nehezen alkalmazkodnak a kinti világhoz, vagy Ratched nővérnek, aki élvezi a betegek megszégyenítését és folyamatosan a befolyása alatt tarja őket.
McMurphy a kinti világot hozza be a bentlévőknek, visszadja nekik az emberségüket, és segít nekik megdönteni a Főnéni egyeduralmát.
A film és a könyv közötti egyik legfőbb különbség, az hogy a könyvet a Főnök szemszögéből, egyes szám első személyben olvashatjuk. Így már mi az elejétől kezdve tudjuk, hogy nem süketnéma, csak tetteti. Nagyon bensőgés volt az a pillanat, amikor McMurphy még őt is szóra bírta, és onnantól kezdve a többiek előtt is meg-megszólalt.

A könyv befejezése egy kicsit tovább ment a film befejezésétől, megmutatta, hogy McMurphy halála nem volt hiábavaló, sikerült neki megtörnie a Főnéni hatalmát,erőt adott a többi betegnek, akik szinte mind otthagyták az intézetet.
10/10