Kimberley Freeman hozta a szokásos formáját A Vadvirágok lánya és az Álom-öböl után. Bár nem tudom én vagyok-e rossz formában, de a címet nem nagyon értem, illetve éppen meg tudom magyarázni, de annyira nem nyilvánvaló. Ha valakinek igen, akkor szívesen veszem, ha felvilágosít :). Az angol címe is ez, tehát az írónő biztos tudja miért.
De nem is ez a lényeg, hanem maga a könyv. Olvasmányos, fordulatos, család, szerelem, karrier, csillogás, boldogság és gyötrelem, minden van benne, ami egy jó könyvhöz kell. Szurkoltam a szereplőknek, mérgelődtem magamban, mikor rossz útra tévedtek, nem tudták megacélozni magukat és büszkeséggel, erővel viselni a megpróbáltatásokat, hanem mélyre süllyedtek. Pedig ez így megy a való életben is, az emberek rosszul alakítják az életüket, rossz döntéseket hoznak, rossz szokásokkal élnek, harcolnak az érvényesülésért, az álmaik megvalósításáért, néha a kapcsolatainkban is bizonytalanok vagyunk. Valószínűleg az életszerű események, történetek és a kalandos, különös események megfelelő aránya miatt bele is tudtam magam élni a történetbe és mégis kívülállóként is tudtam szemlélni a regényt, és amikor a végére az izgalmak is felfokozódtak, már nem tudtam letenni.
10/10
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése