2015. április 8., szerda

Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén

Az örökkévalóság küszöbén  Ken Follett évszázad-trilógiájának 3., egyben befejező része.  Az előző kettőre nem térek ki, mert az már régen olvastam. Tetszettek, hiszen ezért olvastam el a harmadik kötetet is.

A könyv az 1960-as évek elejétől 1989-ig terjedő időszakot foglalja magába. Ugyanúgy, mint az első két rész mozgalmas, izgalmas, fordulatos, cselekménydús, olvastatja magát. A főbb szereplők rokonszenvesek, könnyű velük azonosulni, de természetesen itt is vannak negatív figurák is.
Csalódást keltett bennem a 60-as évek leírása, úgy érzem nem sikerült jól megragadnia a korra jellemző kultúrát, az izgalmas zenei életet, a divatot, a hippimozgalmat, a béketüntetéseket, nem ásott a dolgok mélyére, ezen a téren felületes volt. Woodstockot kihagyni pl. egy 60-as éveken átívelő történetből számomra nagy hiba volt. Lehet, hogy ezt azért érzem így, mert a 60-as évek zenei világának és kultúrájának nagy rajongója vagyok. Csak futólag említette meg a 60-as évek nagy zenekarainak nevét, nem sokat szőtt bele a történetbe, míg pl. John F. Kennedy személyes szereplő volt. Ez hiányosságként értékelem a könyvben. A szereplők  elmehettek volna akár egy Beatles koncertre, vagy összefuthattak volna egy szórakozóhelyen a Kinks tagjaival.:)
Annál is inkább, mivel két főszereplő zenekari tagsága komoly szerepet kapott a könyvben.
Kezdeti részletessége után kicsit elnagyoltan írta le  a történéseket, nem elég részletesen fejtett ki fontos dolgokat, összesűrítette az eseményeket, és bár tényleg gyorsan repül az idő, a ma embere már nem emlékszik részletesen régi dolgokra, de egy Ken Follett könyvben azért szerepelnie kellett volna nyomatékosabban pl. a vietnami háború eseményeinek. A kubai rakétaválságot nagyon részletesen leírta, jó lett volna, ha jobban megtalálja az egyensúlyt a történelem nagy eseményeinek tálalásában.
A 70-es, 80-as évek leírása számomra kielégítő volt, bár ennek a kornak nem vagyok nagy ismerője.
Nyilván nem lehet minden részletre kiterjedően egyetlenegy ( vagy három) könyvbe belesűríteni a történelmet, annak részleteit, úgy, hogy még a szereplők is éljék közben a maguk életét, Ken Follett elég nagy fába vágta a fejszéjét, és azért kijelenthetem, hogy jó könyvet írt, szerettem olvasni.  9/10.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése