John Steinbeck: Egerek és emberek

Olvastam Stephen Kingnek az írásról szóló könyvét, és az Egerek és embereket, valamint az Érik a gyümölcsöt említette meg Mr. King, mint kedvenc könyveit. Így amikor a könyvtárban az S betű felé kavarodtam és megláttam úgy döntöttem, hogy kihozom.
Ha egy sokak által nagyra tartott szépirodalmi könyvet olvasunk, ami nekünk nem is tetszett annyira, vagy valami mást vártunk volna a könyvtől, mint amit kaptunk, olyankor mindig elbeszélgetünk Anyával, hogy a szépirodalmi könyveket máshogy kell olvasni, mint egy "egyszerű könyvet", vagy hogy nem kell az eseményeknek olyan gyorsan folynia, stb...egyszóval bla bla bla. Az igazság viszont az, hogy egy szépirodalmi mű is lehet unalmas és nehezen emészthető, de ugyanúgy lehet akár egy fantasztikus könyv is.
Az Egerek és emberek az utóbbi kategóriába tartozik,  nem volt túlbonyolítva, egy egyszerű történetet mesélt el mesteri, megható módon. Emberekről szólt, nekünk embereknek. A történetről nem akarok sokat írni, ebben a könyvben nem kifejezetten ez volt a fontos.

Lennie és George kapcsolata nagyon kedves és megható egyben. Ahogy mindig tervezgetik, hogy majd megvásárolják a saját kis földjüket, ahol majd boldogan éldegélnek és dolgozgatnak, szerintem egy kicsit mindenki erre vágyik. :) 

Lennie senkinek nem akar rosszat, csak majd a kis birtokukon gondozni a nyulakat, számára ez jelentené a boldogságot, de az emberek gonoszak és ostobák, ez vezet a könyv tragikus végkifejletéhez is.
10/10