Novellás- és verseskötet. Aranyos története van, mármint, hogy milyen indíttatásból kölcsönöztem ki a könyvtárból. Férjem jelenleg kemény fizikai munkát végző „jó munkásember” :), aki szeret olvasni. Esténként azonban annyira kimerült, hogy egy oldalt is alig bírt elolvasni az aktuális regényből, alighogy kinyitotta a könyvet, már aludt is.:) Azzal kezdte mindig, hogy elolvasta az előző oldalakat, hogy emlékeztesse magát, hol is tart a történet, és egyszer csak rájött, hogy hetek óta ugyanazt az egy oldalt olvassa már :), mert nem tud a fáradtságtól tovább jutni. (Na jó, lehet hogy nem olvasta hetekig, de a történet szempontjából viccesebben hangzik:)). Ekkor kért meg arra, hogy kölcsönözzek neki verseskötetet, talán egy versre még van ereje esténként. Ekkor került a kezembe ez az antológia is, de ő azóta alvótársául fogadott egy verseskötetet, én pedig belenéztem ebbe a könyvbe.
Hamar elvarázsolt. 53 magyar író és költő műveit tartalmazza a gyűjtemény. 53 hétköznapi emberét, akik még közelebb kerülnek hozzánk azáltal, hogy műveik előtt fényképes bemutatkozásaikat olvashatjuk, amik sokszor már önmagukban is remekművek. Van köztük varietéartista, középiskolai, és egyetemi diák, nagymama, tanár, zenész, amatőr színész, munkanélküli feltaláló, biokémikus, nyugdíjas, élnek az országban és a világ más tájain.
„Az irodalom brutális lett, és keveseket érdekel, ha nekem tetszik egy vízcsepp a teraszkorlát mintáján. Az nem elég trendi.” /Mészöly Gábor – idézet a könyvből/
Szerintem az emberek versek iránti fogékonyságát a kötelező verselemzésekkel rontották el. Nem mindenkinek van/volt olyan jó középiskolai tanára, mint nekem, akivel élvezet volt az irodalom óra, igen még a versek is, sőt az elemzésük is, mert hagyott szabadon gondolkodni bennünket. (Álljon itt köszönetül a neve: Dr. Hamar Péter)
Jó volt itthon verset olvasni, amikor akartam elővettem, elolvastam, megértettem, vagy nem. Voltak olyanok, amiket egyáltalán nem, és voltak olyanok, amiben annyira szépen gördültek egymás után a szavak, hogy többször is elolvastam. És irigykedtem kicsit, ilyen szépet hogy lehet írni?
A novellák is nagyon tetszettek, voltak közöttük viccesek, elgondolkodtatók, régiesek, de még utópisztikus jellegűek is. Sajnálatos, hogy magyar szerzőknek ennyire nehéz érvényesülniük, és ilyen sok remek alkotó emberről, igen kevés számú olvasó ember szerez tudomást, élvezi a műveiket. Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.
Bea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése