Elin Hilderbrand: Mezítláb

A történet Nantucket gyönyörű szigetén játszódik, bár nem a sziget kapja a főszerepet, csak azt jelképezi inkább, hogy három főszereplőnk oda vonul el a jelenlegi életéből, szakad ki a hétköznapokból, és nyaralása közben megpróbálja megoldani a problémáját. Vicki a kétgyermekes családanya, aki tökéletes élete közben egyszercsak szembetalálja magát a szörnyű kórral, a rákkal. Az irodalomprofesszor húga, Brenda, akinek romokban a karrierje és az élete, valamint Vicki barátnője Melanie, akit éppen elhagyott a férje. Melanie éppen ekkor döbben rá,  hogy nyolc sikertelen lombikkísérlet után, gyermeket vár.  Ők hárman és Vicki két kicsi gyermeke  utaznak el a szigetre és mindenki a maga módján próbálja meg feldolgozni az őt ért csalódásokat,  megoldani a problémákat,
Fontos szerepet kap még a szigeten élő, írónak készülő egyetemista Josh, aki közel kerül mindannyiukhoz és tudtán kívül mindannyiuknak segít valamilyen formában. Jó a történet, szépen lassan csordogálnak az események, nem történik semmi különös, nincsenek nagy izgalmak, éppen olyan, mint egy meleg, kellemes, napsütéses nyár. Bizonyos távolságból tudtam szemlélni a szereplőket, tehát annyira nem kerültek közel hozzám, olyan volt, mintha én egy kívülálló nyaraló lettem volna, és a parti nyugágyam kényelméből néztem volna más emberek életét, küzdelmét, örömét. Nem nevettem rajta, de nem is sírtam, ez azonban nem jelenti azt, hogy unalmas volt. Egyszerűen csak jó, mint egy találkozás kedves emberekkel.
Igazából a családról, a barátságról, a szerelemrõl szól. Szembesülés az élet szépségével,  a kapcsolatok fontosságával.

8/10.
/Bea/